I. Világháborúban Pulában szolgált az utászoknál. Fronton nem volt, de olasz repülők egyszer hegyes vas dárdákkal "bombázták" őket. Bécsben szolgálva ismerte meg az első feleségét, akitől egy gyereke született. Később az első feleségétől elvált.
Az I. világháború után ki kellett vonni a katonai létesítményeket a Honvédelmi Minisztérium hatásköre alól, a kötelező katonai leszerelés keretében. Viktor ebben a folyamatban részt vett mint mérnők, állami alkalmazottként. Ekkor Törökbálinton lakott. Itt ismerte meg a 2. feleségét. Szvoboda Rózát 1923-24-ben.
Első fia, Homola László Budapesten született.
Később mérnökirodát alapított, ennek a fő profilja a tagosítás volt. A tagosítás a paraszti tulajdonban lévő nadrágszíj parcellák összevonását jelentette (terület, fajta, föld érték alapján), mivel az örökösödés kapcsán egy ember nagyon sok vékony parcellával rendelkezett. A megbízó a falu/ vagy a település volt. Dolgozott Mikepércsen, Nagylétán (Debrecen környékén). A tagosítás mérnöki, földmérői, jogi munkát jelentett. Egy falú jellemzően 2-3 évet vett ígénybe, ezért a család időről időre költözött.
Második fia Homola Viktor így született Debrecenben. (majdnem 10 hónapra, 5,2 kg!!)
Ezt követően Dunaszekcsőn dolgozott, majd innen Bajára költözött.
Pályázaton elnyerte Fekete Víz Ármentesítő Társulat igazgatói posztját Pécsen, így költözött a család Pécsre. Selyén, Villányon, Siklóson.... dolgozott, a vízelvezetési és árvédelmi munkákat irányította a Dráva vízgyűjtőjében.
1936-ban vett egy 1929 gyártmányú 6 hengeres, 2 literes motorral, fa küllőkkel szerelt Mercedes-t, avval járta a vidéket. rendszám: KA094
Telkett vett Balatonkenesén, de ezt a telket később felajánlotta a hadiárvák nyaraltatására, a fiai egyetemi taníttatása finanszírozásának fejében a Balaton Társaságnak. Később ez a telek elveszett.
A II. világháborút Pécset vészelték át, a Mecsek oldalában levő szölőbe menekült föl a család. De végül harci cselekmény Pécset nem volt. Nagyon félt az oroszoktól, ezért 1944 novemberében az egész család az autóval és utánfutóval el kezdett menekülni nyugat irányába. Az utánfutó szétesett Kaposváron. Somogyvár környékén az autó is elromlott. A család bemenkült a Somogyváron a Széchenyi kastély parkjában álló kerti lakba, itt vonult át rajtuk a front. Az oroszok rájuk törtek, majd a teljes kastélyt kiürítették és az udvaron elégették a berendezést, hadikorházat alakítottak ki a kastélyból. A két fiút az oroszok elvitték "málenkij robotra" - útkaparásra - de innen a két fiú szerencsésen az orosz felügyelő katona jóvoltából megszökhetett és visszamehettek a családhoz. A csoport többi tagja hadifogoly táborba került.
Innen Somogybabod mellett egy tanyára telepítették át a családot az orosz katonai hatóságok, itt vészelte át a család a telet.
1945 április elején egy lovaskocsival a két fiú visszament Pécsre. Homola Viktor és Svoboda Róza ott maradt Somogybabod mellett, mert munkát kapott a földosztásban.
Pécset a lakást már addigra elfoglalták, ezért a fiúk rokonoknál laktak, és folytatták az iskolai tanulmányaikat.
A szülők később szintén visszaköltöztek Pécsre, ahol az evangelikus egyháztól kaptak lakást.
A háború után ismét próbált mérnökirodát nyitni, de ez nem járt sikerrel, végül elhelyezkedett a pécsi tervező irodában, de egészsége meggyengült és felköltözött a mecseki szőlőbe.
Tüdőgyulladásban halt meg.