1944-1945
Emlékek – ahogy Siklós Albert, akkor 14. éves ifjú emlékezik, leírta Kehl Erzsébet.
Az 1944. márc. 19.-i német megszállás idején a Budapest VIII. József utca 33. II. emeleti kétszobás komfortos lakásban laktunk. Apám, Siklós Dezső ekkor munkaszolgálatosként a Délvidéken teljesített szolgálatot. Anyám a JUER húsipari feldolgozó cég könyvelőjeként dolgozott. Nővérem Siklós Etelka – Klein Eszter nagynénjével együtt – egy belvárosi ruhaszalonban dolgozott. Másik nővérem, Siklós Olga, a Mester utcai Kereskedelmi Középiskola III. oszt. Tanulója volt. Magam a Német utcai polgári iskola III. osztályba jártam; leventeként munkaszolgálatos voltam.
A német megszállást követően sárga csillagot kellett viselnünk.
Kb. április elején u.n. csillagos házba kellett költözzünk, a Kertész és Dob utca sarki … sz. házba. (A József utcai lakásunkba a házban lakó nyilas házaspár költözött be) A csillagos házba csak személyes ruházatunkat vihettük magunkkal. Ez a lakás Dr. Klug Lipót – eredetileg kolozsvári – egyetemi professzoré volt. A lakást tulajdonosának köszönhetően mentelmi jog védte. Klug Lipót házvezetőnője volt nagynéném Klein Jolán, akit Klug révén szintén mentelmi jog illetett. – A csillagos házba költözést követően már sem dolgozni, sem iskolai tanulmányokat folytatni nem lehetett.
Az 1944. okt. 16.-i nyilas hatalomátvételt követően német SS-ek és a magyar nyilasok mind a négyünket (Siklós Dezsőné, Siklós Etelka, Siklós Olga, Siklós Albert) letereltek a ház pincéjébe és valamennyi holminkat – testi motozással – elkobozták. Ugyan ezen a napon apám – megszökve a délvidéki munkaszolgálatból – ránk talált a pincében. (Levelezés folytán ismerte a történteket és a címet)
Ugyancsak okt. 16.-án, este 10-11 óra körül az SS és nyilas különítményesek kizavartak bennünket a házból, a Dob utcán ötös sorokba állítottak bennünket és újabb testi motozással a még nálunk lévő tárgyakat elvették ezzel a „jelszóval”: „Maguknak erre már úgy sincs szükségük”. Elterjedt a hír, hogy a Duna partra visznek bennünket kivégzésre. A sorok mögött egy Tigris tank állt. A környező utcákból és a Klauzál térről hasonlóan össze tereltekkel több ezren voltunk. Közben megjelent valaki – utóbb feltételezés szerint ez Wallenberg volt – aki tárgyalni kezdett a különítményesekkel és ezt követően nem a Duna partra, hanem a Kazinczy utcai zsinagógába tereltek bennünket. Itt négy napon keresztül mindenfajta élelmezés nélkül senyvedtünk. Négy nap után magyar rendőrök nyitották ki a zsinagógát és felszólítottak bennünket: nagyon csendben menjen mindenki vissza a korábbi csillagos házbeli menhelyére.
Október vége felé plakáton közreadott rendelkezés a 14 – éves korúakat munkaszolgálatra való jelentkezésre szólította fel. Ennek megfelelően Eta, Olga, Eszter és Siklós Dezső jelentkeztek, amikor is a Tattersahlba, majd onnan az óbudai téglagyárba kerültek. Én a Kertész utcában maradtam a Mamával ( +Klug és Jolán). November elején a Vadász utcai üvegházba mentem, ahol sikerült menlevelet szereznem Etának, Olgának, Esztinek, Papának, Mamának és Magamnak. (A csillagos házban szóbeszéd tárgya volt, hogy hol lehet menlevelekre szert tenni. Sorállás volt, én „rendfenntartó” voltam a sorállásnál). Eta és Olga menlevelét Jolán (mentessége folytán ő közlekedhetett) vitte el nekik, mindkettőjükre Horányban talált rá. Papa az óbudai téglagyárból megszökve került vissza a családba.
A Pozsonyi út 16 a kiírás szerint svájci védett ház volt, ide mentünk a II. em. egyik lakásába – ahol hetvened magunkkal laktunk.
Eta és Olga elmentek az Elöljáróságra (ker.-i) és magukat erdélyi menekülteknek kiadva elveszett igazolványuk helyett kértek új igazolványt. Ezt meg is kapták: Kovács Olga és Kovács Etelka névre állították ki. Ezzel Budára, Siklós Olga osztályfőnökéhez mentek, aki bújtatta őket. Időnként meglátogattak minket a Pozsonyi út 16-ban, legutóbb karácsony előtt éppen, mikor a hídrobbantások voltak – így ott maradtak ők is a Pozsonyi úti lakásban. A nyilasok razziáztak, elvitték Etát, Olgát, Mamát (Papa meghamisította az igazolványában a születés évét, így már „túlkorosnak” számított, ezért nem vitték el). A Duna partra hajtották őket kivégzésre. Egy szovjet Rata alacsonyan repülve a Szent István Park felett megrémítette a transzportot kísérő nyilasokat, és szétszaladtak. Ezt a helyzetet kihasználva a csoport is felbomlott, Mama és a lányok visszajöttek a Pozsonyi út 16.-ba.
1945. jan. 14.-én ismét jöttek a nyilasok, az embereket kihajtották az utcára és sorba állítva eltereltek bennünket a Dob utca 21-beni Gettóba. A Dob u. 21 üres ház volt, itt bújtunk meg. Itt sütöttük meg platnin azt a kenyértésztát, amit a Mama még a Pozsonyi út. 16.-ban készített el. Itt laktunk jan. 18.-ig, amikor észrevettük, hogy szovjet katonák jelentek meg az utcán. Ekkor azonnal elhagytuk a Dob. utca 21-et és a Kertész utcai Klug-féle lakásba mentünk, amit üresen, tárva nyitva találtunk. Utóbb Jolán, Eszti és Klug is előkerültek.
Apám testvérét – Schwartz Margit, sógorát Gósz Lajost, unokatestvéreit Kurtág Vilmosnét Auschwitzba deportálták, és ott haltak meg.
Siklós Albert 
