III. Károlytól kapták a nemességet 1715. május 13-án ő és az öt fia
mes-kéri birtokos, lett a család fenntartója, ki annak a magyar nemességbe való fölvételt is szerzé. Eziránti folyamodványa,
4 melyet 1715-ben intézett III. Károly királyhoz, fölsorolja, hogy 1688 óta nemcsak nemesi curián él, hanem Sopronmegye által nemesei közé számíttatik és nemesi jogait gyakorolja, valamint, hogy Magyarország szent koronájának különböző helyeken és időkben hű szolgálatokat teljesített. Ezen adatokat magán a folyamodvány hátlapján megerősítik gróf Petheö Mihály József Zemplénmegye főispánja és gróf Nádasdy Pál. A folyamodványt, mint a rá vezetett jegyzék mutatja, gróf Illésházy Miklós kanczellár 1715. máj. 7-én mutatta be Laxenburgban ajánlólag a Felségnek, a ki is ugyancsak Laxenburgban máj. 13-án keltés„függő nagyobb titkos pecsétünkkel, mellyel mint Magyarország királya élünk, megerősített" diplomájával „egyrészt" — úgymond — „némely híveinknek a mi Felségünk előtt tett abbeli alázatos kérelmére, másrészt megtekintvén és figyelembe vévén a mi hívünknek, Asbóth Gergelynek hűségét és abbeli hű szolgálatait, melyeket ugyanő először is Magyarországunk szent koro-nájának és dicsőséges eleinknek s a mi felséges Házunknak, valamint a mi Felségünk-nek is már különböző helyeken és időkben és alkalmakkor hűségesen és állhatatosan teljesített és végrehajtott", Asbóth Gergelyt, valamint feleségét, Koronkay Erzsébet és István, György, Mihály, János és Benedek nevű fiait, „említett Magyarországunk és a hozzákapcsolt részek igazi, ősi és kétségtelen nemeseinek körébe és számába véltük számítandóknak, bevezetendőknek és beirandóknak. Beleegyezvén és biztos tudomá-sunkból és elhatározott szándékunkból megengedvén, hogy ők mostantól fogva a jövendő és örök időkben mindazon kegyekkel, kiváltságokkal és mentességekkel, melyek-kel említett Magyarországunk s a hozzákapcsolt részek többi igaz, ősi és kétségtelen nemesei eddig bármi módon jog szerint vagy régi szokásból éltek és örvendtek, élnek és örvendenek, élhessenek, használhassák és örvendhessenek s képesek legyenek erre s az ő mindkét nemű összes örököseik és maradékaik képesek legyenek erre és ezt tehessék." Melyek után következik a mellékleten látható czímer részletes leírása illetve megállapítása: „Tudniillik álló égszínkék harczi pajzson, alját zöld mező foglalván el, közepében bíborszínű ruhába öltözött, zöld őwei övezett vitéz balkezét oldalára támasz-tani, jobbjában meztelen kardot forgatni és tőle hátrahelyezett levágott búzakévét, tün-döklő hold és két fénylő csillag s mintegy a kard hegyéből kirepülő fekete sasfiók közt egyenesen állani s a pajzs jobb széle felé fordúlva látszik. Végül a pajzson nyugvó rostélyos vagyis nyilt sisak, mely az alsóhoz hasonló vitézt tartó arany koronával van ékesítve. A sisak tetejéről itt ezüst-vörös, ott arany-kék sisakfedő omolván le." E czí-merrel pedig „Magyarországunk és a hozzákapcsolt részek többi igaz, ősi és két-ségtelen nemesei szokása szerint" — — „bárhol csatákban, küzdelmekben, ütkö-zetekben, kopjatörésekben, fegyverjátékban" stb. „a valódi igazi, valóságos és kétségtelen nemesség czímén, a melylyel őket bármily állású, rangú, méltóságú, tisztességű és előkelőségű minden embertől akarjuk és parancsoljuk, hogy kitün-tetteknek és feldíszítetteknek neveztessenek, állíttassanak, tartassanak és becsültessenek, hordhassák és viselhessék s örökre élhessenek vele, élvezhessék és örvendjenek neki s képesek legyenek arra s mindkét nemű összes örököseik." A diploma befejezése az akkori méltóságok szokott felsorolásával a következő : „Kelt a mi őszintén kedvelt hivünk, tekintetes és nagyságos illésházi gróf Illéshásy Miklós, Trencsén örökös ura, s az ugyanazon nevü, valamint Liptómegyék örökös főispánja, valóságos belső titkos taná-csosunk s magyarországi udvari kanczellárunk kezével, laxemburgi várunkban, május hó tizenharmadik napján, az űrnak ezerhétszáztizenötödik, a mi királyságaink, a római-nak negyedik, a spanyoloknak tizenkettedik, a magyarnak, a csehnek s a többinek pedig ötödik évében. Főtisztelendő, fenséges és Krisztusban tisztelendő atyák Keresstély Ágost ssássorssági hercseg, a római szentegyház bibornokpapja, az esztergomi egyház-metropolita és gróf Csáky Imre, a kanonilag egyesített kalocsai és bácsi egyházak érsekurai, Erdödy László a nyitrai, Essterhásy Imre barát a zágrábi, a fentemlített Keresstély Ágost a győri és Csáky Imre a váradi egyházak kormányzói, gróf Nesselrodt Ferenc Vilmos a pécsi, gróf Wolkra Ottó ker. János a veszprémi, Patachich György a boszniai, gróf Kollonich Zsigmond a váczi, gróf Nádasdy László barát a csanádi, gróf Ráttkay Adám Benedek a segniai és modrusi vagyis korbáviai, Gillányi György a tinnini, Mártonffy György az erdélyi egyházaknak, Pongrács Imre a phárainak választott és Bakics Péter a szeréminek választott püspökei Isten egyházát szerencsésen kormányozván. Továbbá tekintetes ée nagyságos erdődi gróf Pálffy Miklós, aranygyapjas vitéz, a kunok főkapitánya, említett Magyarországunk nádora, csábrági gróf Koháry István országbiránk, erdődi gróf Pálffy János, említett Dalmát,- Horvát- és Szlavonországaink bánja, keresztszegi gróf Csáky Zsigmond magyarországi főtárnok, czobor-szentmihályi gróf Csobor Márk főajtónálló mester, méltóságos római szent birodalmi herczeg galanthai Essterhásy Mihály főudvarmester, német-ujvári Batthyány Ferencz főpohárnok, ipolykéri gróf Kéri János fölovász, trakostyáni gróf Draskovich János főkamarás, vásonkeöi Zichy Péter gróf főasztalnok mesternek s nevezett erdődi Pálffy Miklós gróf s mások, igen sokan lévén még, kik gyakran említett Magyarországunk főispánságait és tisztségeit bírják. Carolus m. p. Gróf Illésházy Miklós m. p. Somogyi Ferencz m. p. Beadatott a nemeskéri birtokon Sopronmegye közgyűlésén és ünnepélyesen kihirdettetett Zeke István megyei esküdt jegyző által 1715. junius 28-án.