szerepel a gyászjelentés adatbázisban
1900-12-17-án született Budapesten. Egy testvére volt, Ede. 1910-ben Zakopanéban nyaralt, ahol nagybátyának, Bürger Károlynak kalapgyára volt. 1914 nyarán a Vág folyón, mint cserkészek, egy vízi túrán tutajoztak le a Dunáig. 1914-18 között elvégezte a Technológiát (ma Bánki Donáth Főiskola), majd a Pólus Sirius műveknél dolgozott, a szárazelemgyártó részleget vezette mint művezető. 1921-ben Párisban járt, hogy hazahozza öccsét, Edét, aki a munkanélküliség miatt Franciaországba ment dolgozni. Jól műkorcsolyázott és kill-boattal evezett a Poseidon Clubban.
A 20-as évek végén a Tudor Akkumulátor és Szárazelemgyár (tulajdonos dr. Quandt német nagyiparos, Magda Göbbels első férje) felvásárolta a Pólus-Siriust. Pavlik Oszkár továbbra is a szárazelemgyártást vezette. Hivatalosan tanulmányutakon 1930 és 1942 között többször járt Hamburgban, Berlinben, Poznanban. Jól beszélt németül. 1930-ban feleségül vette a vele egy vállalatnál dolgozó Patrik Annát. Ez évben költöztek a XIII. Bulcsú u. 23/a házba, ahol először, 1938-ig egy 5. emeleti 2 szobás, majd halálukig egy 2. emeleti 3 szobás lakásban laktak. 1934-ben született egyetlen gyermekük Oszkár.
Az 1930-as években az akkori Tisza István kertvárosban (ma Ady-liget) a Hadak útján építettek egy kis nyaralót. 220 ð-öl, 1 szoba, előszoba, konyha, fürdőszoba, kamra és manzard szoba, ahol szülei tartózkodtak nyáron. Itt nyaralt a család egészen 1944-ig, sőt a bombázások elől 1944-ben márciustól októberig. 1945-ben önkényesen beköltözött egy család, akik ott laktak addig ameddig 1985-ben el nem adta a házat. A vételárat fia családja kapta.
Terve volt, hogy egy önálló szárazelemgyárat alapit feleségével együtt, melynek műszaki vezetője ő maga, gazdasági vezetője pedig a felesége lett volna. Ezt a tervet a II. világháború ill. az ezt követő kommunista rendszer akadályozta meg.
30 éven keresztül minden hétfőn egy tarokkpartiban vett részt, melynek résztvevői:
Dr. Fehér Elemér általános és fogorvos, László József építészmérnök, Lukácsy Sándor bíró és Natter-Nád Miksa újságíró voltak.
1944-ben a Bulcsú u.-i lakásban laktak néhány hónapig Kálmán Zoltán sógora és felesége, akik menekültek Rákoscsabáról, majd Sebestyén István kollegája és felesége, akik lakásába önkényesen beköltöztek.
A világháború után politikai nyomásra 1946-ban belépett a Szociáldemokrata Pártba és így 1948-ban a Magyar Dolgozók Pártjának( kommunista p.) is tagja lett, mivel a két párt egyesült .A Tudor gyár a jóvátétel fejében orosz tulajdonba került. 1948-ban a szintén a ház 2.emeletén lakó Györkék (Rajk László akkori kommunista belügyminiszter sógora) feljelentésére kizárták a pártból, és az, hogy a feljelentésnek nem lettek súlyosabb következményei (állásvesztés, internálás) csak annak köszönhető, hogy egyrészt a Tudor gyár magyar származású, orosz igazgatója (Csirke Imre) megvédte őket a további vegzálástól, másrészt közben letartóztatták Rajkot és így a feljelentő elvesztette minden befolyását.1956-ban a Tudor gyár Forradalmi Bizottságának vezetőjévé választották, de mivel a gyárban semmiféle atrocitás nem történt, így a Kádár kormány alatt ennek nem lett negatív következménye.1960-ban nyugdíjba ment. Több szabadalma volt.
Ezután szakkönyvet írt, de ez nem került kiadásra. Feleségével együtt élénk társadalmi életet éltek, minden iránt érdeklődött. 1970-ben meghalt apóstársa, ettől fogva ő gondozta a menye tulajdonában lévő II. Erdőalja út 81-ben lévő kertet egészen 1989-ig.
Feleségével igen jó házasságban éltek, ami nagymértékben az ő jó természetének volt kö-szönhető. Igen jó, megértő édesapa és nagyapa volt. Nagyon szerette fiát, menyét és unokáját.
Egészséges volt, kivéve, hogy időnként sárgaságot kapott, akkor így hívták a nem fertőző májgyulladást.1990-ben diagnosztizálták vastagbélrákját, amelyben 1993-ben hunyt el.
Jellemzéséül leírok két történetet:
Fia, amikor 6 éves volt meglátogatta őt a szárazelemüzemben, ahol valamilyen kísérlethez felhozatott 21 db szárazelemet, és azokat kezdte szállításra becsomagolni. Fia, aki igen büszke volt édesapjára, mint az egész üzem vezetőjére, megkérdezte, hogy miért ő csomagol, amikor sok munkás van, akik elvégeznék ezt a munkát. Ő akkor hosszasan magyarázta el, hogy a fizikai munka nem szégyen, azt meg kell becsülni.
1956-ban november 5-én a felkelő szabadságharcosok egy csoportja a Kassák Lajos utcában
(amely sarkon volt a ház, amelyben laktunk) harcban állt szovjet páncélosokkal és bejöttek a Bulcsú u. 23/a sz. házba, hogy felmérjék a háztetőről nem tudnának-e Molotov-koktéllal felgyújtani páncélosokat. Persze a ház lakói a pincébe igyekeztek és közben egyesek szidták a felkelőket, hogy az ő biztonságukat, lakásukat veszélyeztetik. Édesapám csak annyit mondott: a felkelők a mi szabadságunkért is harcolnak! pedig akkor a lakása volt neki is az egyetlen értékes tulajdona.