Bátorkeszi (szlovákul Bátorove Kosihy, korábban Vojnice, azelőtt Bátorove Kesy) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Révkomáromi járásban. A trianoni diktátumig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott.
A falu Szlovákia déli részén, fekszik, az északi szélesség 46°-án, és a keleti hosszúság 25°-án. Határos Búcs, Köbölkút, Kisújfalu, Perbete, Szentpéter, Madar, Mocs községek határaival. Földrajzilag a Dunamenti síksághoz tartozik. A falut egy kis patak szeli át, ami az erdőben ered és a halas tóba torkollik, a helybeliek Fényes-pataknak neveznek. A határ legnagyobb része szántóföld, ami a politikai rendszerváltás után, a kilencvenes évek elejétől kezd visszavándorolni az eredeti magántulajdonosok birtokába, de ma még a nagyobb részén a helyi szövetkezet gazdálkodik. Főleg gabonafé lét, kalászosokat, kukoricát és dohányt termesztenek. A falu északi határá ban nagy kiterjedésű erdő található, itt főleg akác- és bükkfák alkotják. Nagy kiterjedésű szőlőhegyek is vannak a falu határában, a helyi szövet kezet és a magángazdák tulajdonában. A falu és a hozzátartozó földek te rülete 4.588 hektár. A falu területén a legrégibb időkből való leletek az avarkori temetö maradványai, ezek az emléktárgyak ma a Duna menti Múzeum kiállításán tekinthetők meg. A legrégibb írásos adatok 1156-ból valók, amikor Villa Kescu-t, mint püspöki birtokot említik. A következő adat a helységről 1263 -ból van, ebben az évben szerepel a Keszö helységbeli Víd, Köbölkút melletti birtokos, aki ösztövéren levő földjéből három ekealját a Huntpázmán nem beli Andrásnak a Forgách család ősének eladott. 1292-ben szerepelnek a Ke szi nemesek, akik perelnek a Zovárd nembeli Zovárddal és Csákkal; e per még 1300-ban is folyt. 1311-ben Csák Máté hívei elpusztították a falut. 1460- ban a Guth-keled nembeli Báthoriak birtoka, ahonnan a helység a Bátorkeszi nevet nyerte, ezen a néven szerepel az 1531 évi adólajstromban. A XVI. szá zad elején egyike volt a vármegye legnagyobb helységeinek. 1532-ben a fa lut várossá nyilvánították, és mezővárosként említik. 1531-ben Báthory Ist ván nádor birtoka. Az 1549. évi adóösszeírás szerint Báthory András birtoka. Ekkor 32 portája volt; míg 1556-ban 28, 1593-ban 20, 1609-ben és 1613-ban is mét 25 portája volt(4). Az újvári ejálet török adóösszeírásai szerint az 1600-as években Komarán náhije, tartozik az újvári livába város, az eszter gomi "mírliva hássza, tartozik Komaránhoz". 76 fejadófizető személyt írtak össze. 52 háztartás volt ekkor(5). 1609-ben Keglovich Jánosé a falu. 1654-ben Pálffy Pál örököseit iktatják be a helység birtokába. 1696. évi adóösszeírás szerint Bottyán János birtoka, aki a falut zálogba vette a Pálffy családtól. Templomát a néhai Pálffy ná dor építette 1720-28 között. 1788-tól a helység neve Bátorkes, 1808-tól Bá torkeszi. Az első népszámlálási adatok szerint 1755-ben lakosainak száma 640 katholikus és 479 protestáns volt. 1787-ben 258 háza és 1626 lakosa volt. A községhez a következő puszták tartoztak: Antalháza, Miklósháza, Ered mény, Fülöp, Kabát és Rifót. 1783-ban országos és hetivásár tartására nyert engedélyt. Plébániája már 1562-ben fennállott. 1848-ig a Pálffy herczegek földesurasága alá tartozott. A századfordulón a herczeg Pálffy család és Bátorkeszi Kobek Kornél a falu birtokosai, akiknek itt egy-egy szeszgyá ruk is volt. A római katolikus templomot a XVII. század elején a reformá tusok elfoglalták, de utóbb ismét a katolikusok kezére került. A reformá tus templom a XVII. század végén épült. A századfordulón 409 háza volt, 3013 magyar anyanyelvű lakossal, kik közül 1857 római katolikus, 892 református és 255 izraelita vallású. A faluban az 1731. október 31-i összeírás szerint a környező falvakhoz képest itt találkozunk a legtöbb iparossal. Pontosan 1 mészáros, 1 kovács, 3 takács, 2 csizmadia, 1 fazekas, 1 varga volt a faluban. Gazdaságilag önálló falu volt. A mezőgazdasági ipar a település anya gi biztonságát szolgálta. A falu üzemei közé tartozott a cukorgyár is, mi vel 1830, március végén kezdődött meg a cukorgyár kísérleti üzemeltetése, és a tulajdonképpeni termelés 1831-ben indult meg. A rossz gazdasági évre hivatkozva a tulajdonos 1939-ben megszüntette a termelést a cukorgyárban. Bátorkeszi 1783-ban nyerte el a vásárszabadalmat. Azóta az 1900-as évek közepéig rendszeresen hetivásárokat tartottak, a ma Csipkésnek nevezett falurészen. A vásárokon állatokat, mezőgazdasági termékeket és kézművesek elkészített áruit kínálgatták. A Rákóczi-féle szabadságharcban nagy szerepet játszó Bottyán Já nos, vagyis Vak Bottyán életében többször is megfordult falunkban, miután második felesége egy bátorkeszi gazdag özvegyasszony lett. Esküvőjét is itt tartotta meg. Érsekújvárban többek közt Bátorkeszi is tartozott gabo nát szállítani, de a labancok többször végigdúlták a falut. A XIX. század elején a gazdaságok jelentős fejlődésnek indultak az egész országban. Ez a fejlődés érintette a falut is, ahol a Pálffy hercegek ura tdalma Lacsny jószágigazgató vezetésével kiváló tehenészet működött. A század első felében már cukorrépát termesztettek a falu határában. Az 1848-49 évi szabadságharc szele nem kerülte el a falut sem. Noha nincsenek arról írásos emlékeink, hogy nemzetőrnek valaki el ment volna a faluból, az mindenesetre tény, hogy 1849 januárjában a párkányi já rás székhelyét Bátorkeszibe tették át, tartva a császári csapatoktól, akik Horváth ezredes parancsnoksága alatt lázasan nyomoztak a hazafias érzemű tisztségviselők után. 1849 nyarán Görgey Artúr vezette honvédsereg Komáromból jövet Bá torkeszin szállt meg, a fővezér pedig a református parókián, Kováts József tiszteletesnél töltötte az éjszakát. 1849. július 13-i napiparancsát Bá torkeszin adták ki. Ezt a napiparancsot Görgey írta alá. A bor mellett a múlt század közepétől a sörfőzés is fellendült a faluban. Az alapanyag Komáromból jutott el a faluba, ahol a 19. század vége felé Tauber építette fel a környék első sörgyárát, amely később mint "Rész vénytársasági Sörgyár" működött. A XX. század elején két szeszgyár működött a faluban, az egyik Pálffy Miklós herceg uradalmán, a másik Kobek Kornél gazdaságában. A háború előtt likőrgyár is működött Bátorkeszin. A falu közepén ma is áll az 1917-ben épített Ella-malom, amit Ulman báró építtetett. Be rendezése teljes egészében máig is megtalálható. 1935-től egy olajütő is működött Bátorkeszin, növényolajat készítettek itt repcéből, napraforgóból és tökmagból. A kis üzem a háború alatt tönkrement, és nem újították fel. A falu határában egy máig is termelő téglagyár áll. Itt először kézi erő vel vágták a téglát, majd kiégették. Az ipar mellett a falu a magas szintű kereskedelméről volt neves. A mezőgazdasági termékeit a környező nagyobb városokban, Pozsonyban, Pesten, és Bécsben értékesítették. Mivel a vasút elkerülte a falut, a legközelebbi vasútállomáshoz, Köbölkúthoz lovasszekerekkel szállították az árut. A leg közelebbi dunai kikötő pedig Dunaradványon volt.