• General Notes

  Vajon a mi unokáink is olyan kevés tényre, ismeretre emlékeznek majd mirólunk, amilyen keveset tudok „kedvenc” nagyapámról, én az unoka, aki 13 éves koráig együtt élt vele.
  (Illetve az együttélés időszaka kb. 1945-49 és 1951-54 között volt).
  Nagyapám lelke székely volt és maradt is. Apja korán meghalt, és a 5 gyermeket édesanyjuk sem élelmezni, sem ruházni egymaga nem volt képes. Nagyapámat ezen ínséges esztendőktől megmentendő, beadták a papokhoz nevelésre, okításra. Szigorú és barátságtalan lehetett ez a nevelde, mert nagyapámban a szeretetlen és álszent környezet nagy ellenszenvet váltott ki az egyház és a papok iránt. Istenhívő embernek vallotta magát, de olyannak, aki templomba nem szívesen lép be, s a papokat nem fogadja el tiszteletet érdemlő tanácsadójának. Valójában nem tudom milyen iskolákat végzett, de gyermeki szemmel nagyműveltségű, széles érdeklődésű, muzikális ember volt, aki mint nagyapa rengeteg idejét áldozta rám, egyszem unokájára. Emlékeim és édesanyám elbeszélései összemosódnak. Nem volt szigorú, de voltak elvei, melyeket szívesen adott át, s tudatosan formált minket saját etikai felfogása szerint..
  Anyámmal – mivel akkor még dolgozott – jóval kevesebbet tudott foglalkozni mint velem, de mégis kitapintható volt édesanyám széles érdeklődésében, utazás iránti vágyában, zeneszeretetében nagyapám hatása. Kedves emlékem, mikor nagyapám hegedült, édesanyám énekelt akkori slágereket, operetteket, könnyebb operákat. A két világháború között, mint kispénzű közalkalmazott csak nélkülözések árán tehette meg, hogy leányát (Édesanyámat) előbb gimnáziumban, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Természettudományi karán taníttatta. Nagy szó volt az 1930-as években, hogy egy leány egyetemre jár. Meg vagyok győződve arról, hogy ez nagyapám hatására történt Úgy vélem, munkát azért vállalt az államvasutaknál, mert így élhetett fiatalabb korában  mozgékony életet. Ide-oda utazott, sok újat megismerhetett.
  Nagy magyar érzelmű volt, ami erdélyi származásából is fakadt. Kis gyermekkorom kedves emléke, hogy nagyapám rengeteget mesélt a székelyekről . Lerajzolta a nők és férfiak nemzeti viseletét, énekelte az erdélyi himnuszt, sok történetet mondott el a székelyek életmódjáról. (Például történetet arról, hogy utazik a székely szekéren át a Hargitán, a szekéren fagyott töltöttkáposzta. amit útközben fogyaszt, medve, amelyikkel farkasszemet kell néznie és így tovább).
      Az erdélyi történeteket megelőzően, amikor 3-4 éves lehettem, a Micurka és Picurka (ezek cicák) folytatólagos meséket hallgattam, amelyeket természetesen nagyapám talált ki. Türelmére jellemző, hogy engedte, hogy ősz haját csavarókra tekerjem és más hasonló „szörnyűségeket” műveljem vele. Ő ment mindennap – én is sokszor vele – édesanyámért a Nemzeti Bankba, mert anyukám apám halála miatt olyan labilis volt, hogy nem szerette ha egyedül mászkál a városban. Villamoson mindig az ölében ültem az ablak felé fordulva, és nagyapám közben mesélte hol járunk, mit látok, mi annak a látnivalónak a története. Arra emlékszem, hogy nekem ő volt a központ a családban.
  Jókat főzött , erdélyi ételeket, podlupkát, lucskos káposztát.1 kancsó, kannás bor minden étkezésnél volt az asztalon, természetes volt, hogy a fröccsből én is kaptam ebéd után. Nincs különösebb emlékem nagyanyámmal való kapcsolatáról. Furcsa, de nagyanyám mintha az évek során nem is szólt volna hozzám. Biztos nagyapámnak volt szerepe abban, hogy a Tolnai-lexikon kb. 30 kötetét sűrűn lapozgattam, s történelmi ismereteimet az ott látható képek alapozták meg. A lexikont nem egyszer-kétszer, hanem sokszor átlapoztam. A görög-római istenekkel, mitológiai történetekkel is nagyapám meséiből ismerkedtem meg. Nagyon szerette a csillagászatot, sokszor magyarázta el, részletesen mutogatva a különböző csillagképeket (tejút, bolygók stb.). Szerette a matematikát, szívesen foglalkozott elvont matematikai problémákkal, s ha kérdeztem mit csinál, soha nem mondta, hogy te ezt úgysem értenéd. Megpróbálta elmagyarázni, gyermeknyelvre lefordítani. Emlékeimben csak a páros kapcsolat él, amelyben mi ketten sétálunk, beszélgetünk, nincs ott senki más, sem anyám, sem nagyanyám.
  Szégyenlős, szemérmes ember volt. Emlékszem betegsége idején nem mutogatta, hogy tele van véraláfutásokkal, ha megütötte kicsit magát nyoma sokáig megmaradt. Tele volt vízzel, különösen nagy lett szegénynek a hasa, csapolták, s rám nagyon rossz hatással volt. Azután megtudtam, hogy egy lábon hordott májgyulladás következményeként májzsugorodása van, gyógyíthatatlan beteg. Utolsó napjait a MÁV-kórházban töltötte. Az egész család influenzás volt, így én mentem látogatni 1954-01-04-én, és velem közölték, hogy meghalt. Iszonyú volt, nem voltam még 13 éves sem és másodszor vesztettem el egy apát (nagyapát), akit édesanyám mellett igazán szerettem. Talán igazán gyermekkoromban csak őket szerettem.
  Emberséget, humanizmust, megértést, igényességet, széles látókörre való törekvést és még Isten tudja mit, de sok mindent tőle kaptam, tanultam. Emléke velem együtt hal meg, tán nemsokára.
  Házassága után Bácsszentivánon laktak,(1908 – 1914) gyermekük is ott született. Mint MÁV tisztviselő munkája közben bejárta a fél monarchiát, főleg a mostani Észak-Olaszországban,  Ausztriában, valamint Horvátországban volt sokat kiküldetésben. 1914 és 1919 között Szabadka MÁV állomásfőnöke volt. Trianon után Budapestre menekült családjával, ahol először marhavagonban majd a Garay utcában laktak. Ekkor mint MÁV főtanácsos dolgozott.  Kb. 1930-ban költözött a Hungária krt 198 sz . alá, ahol haláláig is lakott.
  

Details of Miklós' family with Gabriella Hammer