Magyary-Kossa Péter (nagy-sarlói), ev. ref. superintendens, M. János föld-birtokos (ki száznégy évet élt, 1606— 1710-ig) és literáti Fogthűi Katalin fia, szül. 1676-ban; Debreczenben 1689. júl. 12. a felső osztályba lépett és ugyanott végezte a theologiát 1696-ban, mikor a belgiumi akadémiára ment és aug. 29. iratkozott be a franekerai egyetemre, hol Campegius Vitringa tanítványa volt. Visszatérve Ekelen, majd Aranyoson (Ko-máromm.) volt ref. prédikátor, 1702-ben esperes és 1711. nov. 3. a felső-duna-melléki kerület superintendensének vá-lasztatott ; felszentelése csak 1713. ápr. 2. történt meg a Kocson (Komáromm.) tartott generális gyűlésen Patay János dunamelléki superintendens által. Az el-hanyagolt egyházkerületet őhoztarendbe; ő alatta kezdtek az egyházak rendes jegyzőkönyveket és anyakönyveket ve-zetni. Az elűzött lelkészek helyett Ko-máromban is többször tartott isteni tisz-teletet. Meghalt 1720. jún. 12. Aranyoson (Komáromm.). — Munkája: Dissertatio Theologiea De KATAPA TOY NOMOY Seu Execratione Legis Quam, . . . Sub Praesidio . . . Johannis Kocsi . .. Publice ventilandam proponit. . . Debrecini, 1696. — Mikor püspök lett, kánonokat készí-tett, melyeknek főbb részei: 1