A saári (ez egy egészen Sárvár tőszomszédságában épült község) polgárok közül Asboth Benedek nevét ismerjük, ki 1625. Biró Katalint vette feleségül s 1641. válni akart tőle,
mert Győrött a kis papokhoz állott szolgálatba s itt gyermeke is született.
http://mek.niif.hu/01800/01850/01850.pdf
Az Asbóth család nemességének előzményei.
A »Nagy Iván« czímü család-történeti értesítő a közönséghez intézett felhívá-sának egyik pontjában mondja: ». . . de a fősúlyt az élő családokra fektetjük, tisz-tázván azoknak eredetét, elágazását stb.« Ez — és azon kijelentés, hogy a régi Nagy Iván ban ha helytelen és hézagos tudósítás olvasható, avval is foglalkozik az új Nagy Iván — bírt arra, hogv az Asbóth család eredetére vonatkozó egyik tévedést teljes hitelű okiratok alapon kijavítsuk és tisztázzuk.
Nagy Iván ugyanis alapvető forrás munkájának XlII-ik pótlék kötetében a 36-ik lapon az »Asbóth család«-ná\ ezeket mondja: »eredetét Angliából származtatja, és honfiusitását 1679-ből.« Hogy ezt a közleményt Nagy Iván honnan vette, nem tudjuk, de nem tartozik a dologhoz; annyit azonban mégis bizonyosnak látunk, hogy ezen adata nem okiratos bizonyítékon alapúi, mert azt különben, mint mindenütt, ott, hol forrásokra akadt, el nem mulasztotta kútfőit megnevezni, az Asbóth család-nál sem hagyta volna el.
Mi ezen adatok valódiságát, bizonyítékok hiányában, csak kétkedéssel fogad-hatjuk, s azon körülmény, hogv Nagy Iván ezen adatokat említett munkájának I. kötetében a 69-ik lapon nem jegyzi fel, azon föltevésre indít, hogy azokat, mint családi traditiókat, a család valamelyik tagjától kapta. Ám de ha annak, hogy az Asbóth család Angliából származott, s itt 1 öyq-ik évben honfiusíttatott, okiratos vagy bármely más elfogadható és bizonyító erejű alapja van: annak közlését kívánatosnak tartjuk annál is inkább, hogy megvilágítva legyen azon közreható körülmény, a mely tudtunkkal az első Asbóthot viszonyba hozta a Draskovicsokkal, néhány évvel arra, hogy az Asbóth család őse — állítólag — honfiusíttatott.
A család történetének ezen ismeretlen szakaszát, a történeti igazság szempont-jából, a következőkben közöljük, s azt teljes hitelű eredeti okirattal támogatjuk, s talán nem csalódunk, ha azt hisszük, hogy ezzel szolgálatot tettünk a genealógiai kutatás-nak is, mint hogy a leszármazási táblát egy ággal feljebb vihettük.
Asbóth Gergely a nemesség és czímerszerzőnek szülőfölde Vasvármegyében a sárvári uradalomhoz tartozó Hegyfalu volt; a mely uradalom az akkori időben trakostyáni gróf Draskovits Pál és Ádám testvéreket uralta. Gergelynek még más két testvére, János és István is itt születtek, Asbóth Gergely és Markos Orsék szü-leiktől, az utóbb nevezett idősebb Gergely a Draskovits grófok jobbágya volt, de már 1688-ik évben nem élt, mert az 1688. évi deczember i5-én a Draskovits Pál és Adám által kiadott okirat, Gergelyt és nejét. Markos Orsék asszonyt csak mint János, Gergely és István szüleit említi. Ezen okirat, a melynek eredetije az Artner család birtokában van Artner magvar királyi honvéd főhadnagy örizete alatt, s az a Draskovicsok függő pecsétével ellátva hártyára magyar nyelven íratott, — elmondja, hogy különösen Reichenhaller Richárd közbenjárására Jánost, Gergelyt és Istvánt nejeikkel és gyermekeikkel együtt a jobbágyság alól, az alku szerint letett 200 rhénusi forintokért felszabadítja, a robotolástól felmenti és őket szabadosokká teszi; de még azért is libertálja őket, hogy akár az ö, vagy mások ajánlatára a királytól nemesi szabadságot kérhessenek.
Érdekes ezen Sárvárott 1688-ik évi deczember i5-én keltoklevélben az is, hogy azt a felszabadúltak egyike, Asbóth János, mind a jelenlevő Draskovits Pál és Ádám grófok Íródeákja írta, s valószínű, hogy a keltezés éve alatt olvasható chronostikont is, a mely egy kéznek egyidejű irása — Asbóth János íródeák készítette.
Igen kevés az ilyen dimissionalis okiratok száma, mi alig ismerünk egynéhányat s tudtunkkal legalább ilyen, magyar szövegű felszabadító oklevél közölve talán nincs is, s ennél fogva annak az eredetiből híven leírt másolatát e szaklapok hasábjain kiadni kívánatosnak találtuk. íme az okirat tartalma:
»Mi Trakostyáni Gróff Draskovits Pál Sárvárnak örökös ura magunkra vévén ötsém Gróff Draskovits Ádám Uram ö Isten kegyelméből, (így!) és mind két ágon szü-letendő successorinknak atyánkfiainak legetáriusinknak és mindeneknek, kiket ez alább meg írt dolog most concernálna, avagy jövendőben concernálhatna, terheket. Adgyuk emlékezetül mindeneknek, az kiknek illik. Hogy mi tekintvén kiváltképen Nemzetes és Vitézlő Reichenhaller Richárd Uram ezen dologban való törekedését és hathatós maga interpositióját Nemes Vasvármegyében Sárvárhoz tartozandó Hegyfalu nevü jószágunkban azon egy szüléktől attyoktól Asbóth Gergelytől és annyoktól Markos Orséktól tisztességes ágyban született három atyafiakat úgymint Asbóth Jánost, Asbóth Gergelyt és Asbóth Istvánt feleségekkel és mind a két ágon levő mind ekkoráig született s mind ezután születendő maradékjaikkal együt, letevén alku
szerint jobbágyi kötelességek alól való magok megvételéért, exemptiójáért, dimissió-jáért," két száz jó elkelő rhenássus forintokat, mind eggyig német forintos pénzül, minden jobbágyi kötelességtül, terhtül, szolgálattúl és robotátúl meg másolhatatlan öröckénvaló szabadságra libertáltuk, fölszabadítottuk, dimittáltuk és minden hozzánk, ötsém uramhoz és mind-két ágon levő successzorainkhoz és legetáriusinkhoz való kötelességüktől immunitáltuk szabadosocká tettük, és valami nemű jussunk és igaz-ságunk minékünk és ötsém uiamnak, mind két ágon levő maradékinknak atyánk-fiainak, és legetáriusinknak ez iránt a fellyeb említett három atyafiakhoz és azok-nak mindekkoráig született s mind ezután születendő mind két ágon levő maradék-jukhoz volna avagy lehelne, mindenestül fogva egészen nekiek cedáltuk, reájuk transferáltuk, semmit magunknak, ötsem uramnak, mind két ágon levő successo-rainknak nem reservalván, felnem tartván, úgy hogy inperpetuum semmi úton módon semmi közünket hozzájok nem avattyuk sőt hatalmat adtunk nekiek arra, hogy a mai napságtól fogva minden néven nevezendő jobbágyi kötelességtől, szolgá-lattól, terhtől és adózástól megmenekedvén, valamikor, valahová, akár melly várme-gyében, akár ki szárnya alá és akár melly szabad királyi városba is lakóul elmehesse-nek, városi igazsággal s törvénnyel valamint más városi lakosok élhessenek. Sőt hogy kegyelmes Királyunktúl ö Felségétől is nemesi szabadságot ad nostram vei aliorum etiam recommendationem sollicitalhassanak, nyerhessenek. És hogy Asbóth Gergely a jobbágyi házat, melyben ekkoráig szolgált aktualiter a hozzá tartozó föl-dekkel s rétekkel együtt a jövő Sz. György napján — a meddig a mi engedelmünkröl maga kívánsága szerint, minden impetitio és szolgálat nélkül szabadon lakhatik benne — elhagyván: mind földben s mind földszinén levő minden szemes marhájával, 17 6
minden nemö barmaival, azon Hegyfalvi határban levő örökös földeivel, réteivel sza-badon disponálhasson, ezeket pro libitu, a kinek akarja eladhassa, vagy megtart-hassa, mobiliáit penig, minden impetitio bántás nélkül szabadon elvihesse magával, mind ezeknek solita generális országunk törvénye szerint való evictióját magunkra, ötsém Uramra, mind két ágon lévő successorainkra és legetariusinkra válalván obiigáljuk arra magunkat közönségesen, hogy a megnevezett három atyafiakat Asbóth Jánost, Asbóth Gergelyt és Asbóth Istvánt, feleségekkel és mind két ágon levő mind ekkoráig születet és ezután születendő magzattyokkal együtt ezen Tőlünk nékiek conferált szabadságokban, libertatiójukban, és exemptiójokban, magunk költségével és fáradtságával minden legitimus impetitorok ellen manuteneállyuk, defendállyuk és megoltalmazzuk. Mellynek nagyobb bizonyságára adtuk ezen saját kezünk Írásával s függő usualis pecsétünkkel megerősített levelünket. Dátum in Arce nostra Sárvár. Die XV. mensis Decembris Anno Christi Millesimo Sexcentesimo Octuagesimo Octavo, Quern exprimit dulce hoc Elogium (notante Johanne Asbóth Praesentium Scribae . Comes Paulus Draskovits m. p. Comes Adamus Draskovits m. p. CoMes PaVLVS DraskoVIts trlbVs Fratrlbus IoannI, Gregorlo et Stephano Asbóth PropItIVS. Blazius Kery Bonorum Praefectas.«
Majláth Béla.