4406952_95
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6N9W-HC1Z

1881 után

185 Vysny Slvakov (Levoca)

1877 előtt

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9R7M-W55?i=155&cc=1554443&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AKZSM-5QV

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9R7M-WHT?i=243&cc=1554443&cat=554337

feltételezés

1884 előtt

nem tudom a 13 honnan jön, a bejegyzésben csak 2 van
4406952_68

1877 előtt

hajadonként van bejegyezve.  A link alatt látható a gyászjelentése

László fia születésénél Olysó van megadva

http://adtplus.arcanum.hu/hu/view/PestiHirlap_1915_07/?query=SZO%3D%28k%C3%B6rtv%C3%A9lyessy%29&pg=9&zoom=h&layout=s
a halálát írták le a Pesti hrílapban 15 júliusában

e hegycsúcs birtokáért vívott harcokban e pont körül átszenvedett, örökké emlékeze-tes marad mindazok számára, akik az ellenség tüzén kívül, még az időjárással, a téli Kárpártok zordon, viharos klímájával is megküzdeni voltak kénytelenek, sokszor olyan állásokban, ahová meleg ételt vagy italt csak éjjel lehetett felszállítani.
Március 2-án az ezredtörzset és a másik két zászlóaljat is előrevonták a Za Balan-dáig. Marzsó alezrede smegbetegedése folytán Petróczy százados vette át a III. zászlóalj vezetését. Az I. Falzmann őrnagy, zászlóalja aznap reggel már tűzbe került, mivel azt a had-osztályparancsnokság, a támadásra rendelt csoport parancsnokának, Balling ezredesnek {85. gyalogezred) rendelkezésére bocsátotta. A 2. és 3. század rajvonalai küzdtek az első vonalban, de alig, hogy a zászlóalj a némi védelmet nyújtó erdő szegélyét elhagyta, olyan hatalmas tüzérségi és gyalogsági tűzbe került, hogy kénytelen volt magát az ellenség közvetlen közelében beásni. Az alig félóráig tartó támadás ennek a zászlóalj-nak, valamint az időközben szintén harcbavetett III. zászlóalj egy részének hihetetlen véráldozatába került. Egy rövid óra alatt 8 tiszt, 230 vitéz ember elesett, 12 tiszt és <j00 ember megsebesült. A Manilowa csúcsa alatt alusszák örök álmukat ásguthi Kört-vélyessy Aladár és Merényi Ernő főhadnagyok, Gábor Károly, Forgács János, Soltész Tamás, Fried Sándor, Oravecz Antal és Ruzicska Rudolf zászlósok és hadapródok. Különösen tragikus volt Körtvélyessy főhadnagy halála. Mint volt tényleges tiszt magas korára való tekintettel (52 éves voll) hadtápszolgálatra osztották be, de ott nem volt maradása, mert családja ősi hagyományaihoz híven fegyverrel kezében akarta hazáját szolgálni. Február 24 én Wolosaten érkezett az ezredhez, ez volt első és utolsó találkozása az ellenséggel.
Március 3 án a IV. zászlóalj újból megkísérelte a támadást, de eredmény nélkül. Balling ezredes sokat szenvedett harccsoportját március 4 én éjjel ezredünk váltotta fel. Mivel az előző napokon a 85. és 25. gyalogezred s egy osztrák Landwehr gyalog-ezred is ugyanezen a térszínen harcolt, a beláthatatlan szakadozott terepen a köteléke-ket az éjjeli felváltás alatt igen nehéz volt együttartani s az ezredek legénysége össze-keveredett. Amikor az oroszok látták azt, hogy támadásaink megtorpannak, ellen-támadásokkal válaszollak. 4-én hét orosz ellentámadás igyekezett visszaűzni a IV. és III. zászlóaljak rajvonalait, de minden próbálkozásuk msghiusult a jeges földben hevenyészve ásott kis fedezékekben szinte védelem nélkül fekvő századaink fegyelme zett tüzében. A mi ellentámadásaink pedig azért nem sikerülhettek, mert a megtör pant első rajvonal megerősítésére siető tartalékok, az ellenség közeli jól iiányított tüzében, a legtöbb esetben már maguk sem jutottak el a rajvonalig.
A hadosztályparancsnokság ezek után belátta azt, hogy minden nappali támadás lehetetlen. Tüzérségünk alig volt, az oroszok ütegei viszont a hegyek völgyek szakadé-kaiban oly ügyesen vo'tak beépíLve, hogy raj vonalainkat, rohamoszlopainkat minden oldalról tűz alatt tarthatták. De a Tersztyánszky csoport perencsnoksága a támadások folytatását követelte. Ezért az 54. dandár •— (Watterich ezredes) mint a támadásokra kijelőH csoport — parancsnoka a következő támadást 4-én késő este ak?rta végrehaj-tani, Petróczy százados (III. zászlóalj) rajvonalából, amely a 810-es marilowai kúp előtt feküdt. Az ezredutászosztag a hidak robbantására magávalhozott ekrazitpatro-nokból kézigránátokat rögtönzött az első rohamosztag észére. A rohamot egy, Tichtl százados (25. gyalogezred) parancsa alatt alakuló önkéntes csoportnak kellett megkez-deni, az ezred utászosztag egy gránátdobó járőrével. Közvetlenül ezután következett a 13. század, azután a 25. ezred egy tartalék százada s ba a roham sikerül, Petróczy szá-zados egész csoportja. A bősi lélekkel megkezdett roham nem sikerült. A rohamosztag élén haladó önkéntes vállalkozók majdnem utolsó emberig ott maradtak. Tichtl száza-dos szintén halálos sebet kapott. De az ezred többi részei, amelyek a Manilowa alatti nyeregben és a szomszédos dombokon állottak szemben az oroszokkal, szintén súlyos veszteséget szenvedtek. Két századpa ancsnok vesztette életét, miközben századát az elrendelt támadásra vezette. Aufriebt Hugó főhadnagy, aki Körtvélyessv után vette át a 11. század vezetését, mint e századnak immár negyedik parancsnoka halt hősi halált. A másik századparancsnok, a 14. század vitéz parancsnoka, Nóvák János százados volt, akinek mint szeretett bajtársnak és a háború eddigi harcaiban különösen kivált, gondos é

63 évesen halt meg
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DTM9-4HC?i=194&cc=1554443&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AV1Q2-C5Q

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/202874#
halotti:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6J3D-711P