General Notes

Madarász Lászlóné 1700-ban esküdtek, de előbb ő Palotay Sámuelné is volt
http://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Borovszky_Somogy/?query=SZO%3D%28fels%C3%B6b%C3%BCki%20Nagy%29&pg=630&zoom=h&layout=s
Nincs a gyászjelentés adatbázisban
Mindez a Somogy vármegye nemes családai-ban található.

Más Madarász család az, a melyből származott László, a visszaállított vármegyének legkiválóbb embere. E családnak, mely hihetőleg a sopronmegyei Pulyai Madarászok egyik hajtása, legelső ismert egyenes őse Márk, ki fivérével, Andrással ós nővérével, Orsolyával 1622 ismeretlen hó 30-án Sopronban nyer czímereslevelet II. Ferdinándtól. Márknak felesége Kerecsényi Szalay Zsófia (utóbb Szelestey Jánosné). Fiuk: János, nejétől, Garay Erzsébettől atyja Lászlónak és Imrének. A két fiúnak származásuk, valamint különösen Lászlónak, Felsőbüki Nagy Terézzel, a nagybefolyású ítélőmesternek, Nagy Istvánnak leányával, előbb özv. Palotay Sámuelnével való házassága > esk. 1700) előkelő összeköttetéseket biztosított. Lászlót az 1708-ban Sopronban összeült Habsburg-párti rendek leküldték alispáni hatáskörrel a közigazgatás ellátására Somogyba, a melyet mint jegyző már élőbbről jól ismert. 1710—1712-ben alispán, majd 1715—1727 között a vármegyének aüspánja, közben ismételten egyszersmind főpénztárosa (főadószedője). A vármegye szervezése az ő munkabírásának eredménye; a katonai hatóságokkal szemben az országgyűlésen s a nádori konkurzusokon, a pannonhalmi tized ügyében mindig ö képviselte vármegyéjét. Birtokviszonyainak rendezése is sok munkát és költséget okozott. A berzenczei uradalom egyes tartozékait — melyekhez öreganyja jogán elővételi joga volt — vétellel szerzi meg; megveszi a Tahy-Gyulaffy-örökösöktől Berki egy részét, későbbi székhelyét. Lehet, hogy a birtokviszonyok rendezésére közpénzeket fordított; tény, hogy a főadószedői évek pénzkezeléséről nem számolt el. Birtokainak lefoglalása vagyonilag teszi tönkre, 1728-ban börtönben fejezi be életét, fiai: Sándor és Miklós, a vármegye kegyelméből 1730-ban visszaadott Csertő falu és ehhez tartozó Kotosd-pusztán húzódtak meg. Sándor azután Baranya vármegyébe költözik, a hol 1771-ben /gazolja nemességét Ez évben el is halt, fia, Ignácz, 1772-ben szerémvármegyei alszolgabiró. Úgy látszik ő vitte sírba ágát; a családi iratok, ezek között a czímereslevél is, a vármegyének levéltárába került. László testvérének, Imrének, ki a helytartótanácsnál szolgált s kinek szintén része volt a berzenczei uradalomban, feleségétől, Trimel Zsófiától (esk. 1700 előtt) leányai : Teréz Grünne Antal grófnak, Katalin Dumaney de Pressi Mihálynak felesége. Ez utóbbi még 1746-ban is birtokos Berzenczén.
Czímere : jobbharánt fekete pólyával megrakott pajzs alsó vörös mezejében ezüst rózsa, felül ezüst mező; a pólyában jobbjával egyenes kardot tartó lépő arany griff. Sisakdísz: a koronából kinövő, jobbjával egyenes kardot tartó, balját ragadozásra nyújtó arany griff. Takaró : arany-ezüst, kék-fekete.